6.Rész

...Egyből odajött az asztalhoz. Majdnem elájultam az izgalomtol.
-Sziasztok, ti így együtt?
-Szia! Neem csak találkoztunk és gondoltuk, akkor beszélgetünk kicsit.-mondta Zayn egy kicsit dadogva.
-Oké, értem. Leülhetek ide az asztalotokhoz?
-Perszeeee. Nekem mindegy...
Nagyon megrémültem, hogy most mit tegyek, de már nem lehetett visszafordítani.
-És miről duncsiztatok, bevonhattok ám.- vigyorgott rám perverzen Jade.
-Hát csak az osztálytársakról volt szó....-hadartam.
Még beszélgettünk egy olyan negyed órát aztán Jade elment. Nagyon nagy kő koppant bennem.

Zaynnel egymásra néztünk és értelmetlen nevetésbe kezdtünk. Úgy érzem, hogy szeretem. De nem mondhatom el neki, mert milyen ciki lenne már az, hogy ő meg nem mond semmit. Ugyhogy, szerintem megvárom, amíg ő bevallja. 

Miután végeztünk a kávézóban, felmentünk hozzá. A szülei nem voltak otthon. Egyből a szobályába hozzott, majd ledöntött az ágyra.

Zayn szemszöge:

Úgy éreztem, hogy semmi nem állíthat meg. Lelöktem Janet az ágyra. Kezemet a feje mellé tettem és csak néztem a gyönyörű kék szemeit és a mogyoróbarna haját, ahogy szétterül az ágyamon. Nem mertem megcsókolni a parkban történtek utan. 

Ugy ézertem, hogy felfal a gyönyörű tekintetével. 

-Beszélgethetünk is ha.....-nem tudotam befejezni, mert puha ajkai a számra tapadtak. Nagyon jó érzés volt, hogy végre megtörtént amiről álmodtam.

Jane szemszöge:

Zayn nagyon jól csókolt. Nem is értem, hogy a parkban miért nem hagytam. Imádom.

Ajtócsukódás zavarta meg a csókot. 

-Bújj a gardróbba. GYORSAN!

Azonnal tettem, amit mondott. Két kockás ink között bújtam el. Mielőtt becsuktam volna az ajtót, megfogta a kilincset és egy puszit nyomott az arcomra.

5.Rész

... Nem dehogy.
Zayn a kezemet fogta es így sétáltunk a gyönyörű árnyékos parkban. Varázslatos volt, mert én még nem éretzem ilyet. Szerelmes voltam, de halálosan. Méghozzá a legjobb barátomba, Zaynbe...
Neki sem volt még kapcsolata, de sokkal merészebb, mint én.
Csak csenben és lassan sétáltunk egymás mellett, kézenfogva. Zayn egyszer csak megállt. A szemembe nézett és meg akart csókolni.
Tényleg elég merész, túlságosan is az. Le kellene állítanom, mert mindjárt összeér az ajkunk...
Már majdem megcsókolt, de én hirtelen megfogtam a vállat és hátrébb léptem. Csak annyit tudtam mondani, hogy még ne.
Elpirulva néztünk egymásra.
-Ne menjünk tovább-kérdeztem.
-De, menjünk. De a kezedet megfoghatom?
-Ahha
Csak mosolyogtunk. Séta közben végig gondolkoztam. A "csókon".
Engednem kellett volna? Biztos, hogy haragszik rám... Megint elrontottam mindent... Azt hiszem, azt mondta, hogy egy kávézóba megyünk. Hoho, ott majd én probálkozom. Ez szuper.
Bementünk egy Caffé nevű kávézóba, majd leültunk egy asztalhoz. Láttam, hogy gondolkodik. Közelebb csúztattam a kezem, az ő kezéhez. Észrevette, és megfogta a kezem. Érintése puha és lágy volt. Amint megfogta a kezem, sokkal felszabadultabb lettem, amíg be nem lépett az egyik osztálytársam. Mindketten észrevettük, és hirtelen elengedük egymás kezét, majd az asztal alá szorítottuk. Úgy tettünk, mintha nem történt volna semmi.

4.Rész

...-Szia Zayn! Beszélni szerettél volna?
-Ömm... hát igen...
-És miről?
-Tudod... csak el szerettem volna mondani. hogy... hát... nagyon tetszel... vagyis... szerelmes vagyok beléd...
Borzasztóan elpirultam,de nem voltam egyedül, mert Zayn is szörnyen piros lett.
-Zayn... ezzel nem vagy egyedül... mert nekem is tetszel.... vagyis hát én is szerelmes vagyok beléd.
Egy kicsit oldani akartam a feszültséget ezért a bevallásomba csempészte egy kis humort, de sikerült is a tervem, mert Zayn és szerintem én sem voltunk már annyira pirultak.
-Tényleg?
-Aha...
-Megölelhetlek?
-Persze.
Zayn átkarolt és magához húzott, majd szorosan átölelt.Az ölelése meleg szeretetteljes és puha, gyengéd volt. Valahogy örültem annak, hogy karjai közt lehetek. Bár nem tudom, miért.
-Sétáljunk egyet?
-Sétálhatunk...
Ahogy a parkban a fák alatt sétáltunk egymás mellett, olyan érzésem volt, mintha közelednénk egymáshoz. Még mindig nem tudtam elgondolni, hogy miért tetszem én Zaynnek.
Tényleg jól éreztem, hogy közeledünk egymáshoz. Zayn már majdnem a vállamhoz ért mikor megfogta a kezemet. Gyengéden ért hozzá kézfejével, majd ujjaim közé csúsztatta az övéit. Ngyon jó érzés volt fogni a kezét.
Csak azon csodálkozom, hogy hagytam. Miért? Talán mégis inkább Zayn az igazi?
Felém fordult és rám nézett.
-Baj?...

3. Rész

...Zayn?
-Szia Jane! Tudnánk találkozni suli után?
-Ömmm... Miért?
-Csak beszélni szeretnék veled... Négykor ráérsz?
-Lehet... De hol?
-A parkban
-Jó találkozhatunk... Akkor négykor!
-Oké szia!
Ez egy kicsit furcsa volt, hogy Zayn felhívott... Nem tudom mit akarhat..
Mindenképp elmegyek.
De most legfőképp azon kell gondolkoznom, hogy mit is vegyek Sofia szülinapjára, mert meghívott. Valami One Direction témájú ajándékban kellene gondolkoznom, mert imádja őket és most is velük van kint Angliában.
Azta már fél négy van?! Készülődnöm kéne, mert elkésem. Azt sem tudom, hogy mit vegyek fel. Talán azt az új virágos szoknyát kellene. Aha az jó lesz.
A park a város központjában van és a leggyönyörübb hely.
Mikor megláttam Zaynt a lépcsőnél, a lepkék életre keltek a hasamban.
"Nyugodj le Jane! Neked ő nem is tetszik. Csak barátok vagytok! Hagyjuk már!"
-Szia Jane!...

2. Rész

Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen későn raktam fel a következő részt, de mostantól igyekszem gyakrabban írni.

Nagyon szépen köszönöm a 63 megtekintést. Sok puszi! <3 ^-^

Reggel van. Sajnos. Bár valami miatt úgy érzem, hogy ez a nap más lesz mint a többi. Valami különos dolog készülhet és talán nemsokára meg is történik, mert egyre jobban érzem. De ez nem jó dolog. Na mindegy. Egyenlőre azt hiszem, hogy nem érdemes foglalkozni vele. Inkább készülődöm.
|zzzzzzzzzzz|
Csörög a telefonom. Ki lehet az ilyen korán?
×Bella×
Bella az. Miért hívhat? Remélem nincs baj?!
- Szia Bella!
- Szia Jane!
- Baj van?
- Hát igen egy kicsi...
- Mi az?
- Elestem a lépcsőn. Tudnál segíteni?
- Persze! De hol a lépcsőn?
- Itt nem messze tőletek... a nem is tudom milyen utcában...
- Nem lényeg tudom hol vagy! Mindjárt ott vagyok.
- Siess, mert nagyon fáj!
- Sietek!
Rohannom kell Belláért. Nem értem hogy eshetett el. Talán megcsúszott vagy ilyesmi. Na de most nincs idő gondolkozni. Azonnal indulnom kell!
Már látom őt!
- Bella!
- Jane! Köszi hogy segítesz!
- Szívesen! Ne hívjak mentőt? Fel tudsz állni? Segítsek?
- Megprobalok felallni... auuuu! Ez nem fog menni Jane!
- Rendben akkor segítek felülni a padra, aztán hívom mentőket! Gyere! Huh! Kapaszkodj!
- Köszi!
- Jóreggelt kívánok! Egy 15 éves lány valószínűleg eltörte a lábát a Csík utca lépcsőjénél.
- Fel tud állni?
- Nem.
- Mindjárt ott vagyunk!
- Köszönöm!

- Nemsokára itt lesznek! Ne izgulj!
|viiiviiiiviiii|
Megjött a mentő. Bellát betették a kocsiba. Mondták hogy menjek vele. Egy kicsit tétováztam, mert ugye suliba kéne mennem, meg anya sem tudja, hogy iskolán kívül vagyok. De biztos megérti,ajd telefonálok neki.
Beszáltam a mentőbe és az majdnem a kórháznál volt, mikor ismét megszólalt a telefonom....

1. Rész

Szerda reggel van. Mehetek iskolába. Repdesem az örömtől. Nem szeretek suliba járni (ki szeret?), mert folyton szekálnak a fiú osztálytársaim. Nem tudom miért,de már nagyon elegem van belőle. Persze nem mindegyik, mert vannak kedves fiúk is az osztályomban, akikkel nagyon jól lehet beszélgetni. Ne meg persze ott vannak az irritáló tanárok, akik folyton szivatják a diákokat. Na de persze nem ezért járok el suliba, hanem mert ott van a legjobb barátnőm. Ha ő nem lenne, nem is tudom, hogy élném túl az egészet. A neve Sophia és egy évvel fiatalabb nálam, bár egy osztályba járunk és nagyon jól megértjük egymást. Mindenből tudunk viccet csinálni és a legtöbből perverzség jön ki. Sokban egyetértünk és egész nap együtt vagyunk. Ebben az évben lettünk ilyen jóban mikor egymás mellé ültettek minket. Eredetileg egyikőnk sem bírta a másikat, de mégis nagyon jóban lettünk. De most már sietnem kéne, mert elkésem a pokolból. Lementem megreggelizni majd felkaptam magamra a ruháim és gyorsan elindultam a buszra. Sietnem kellett, mert ha lekésem mehetek a csuklóssal amin nincs vali meleg. Mert ilyen hidegben ki szeret a hideg buszon ülni. Pont elértem a buszt és pechemre nem volt egy hely sem. Állhattam egész úton. A városba érve, az első megállónál sokan szállnak le úgyhogy ott már le tudtam ülni. Persze arra az öt percre már le kellett ülni, de mindegy. Beértünk a pályaudvarra, ahol megvártam a másik barátnőmet és felmentünk a sulihoz. A mi osztályunk az ügyeletes a héten, ezért nem kellett ellenőrzőt mutatnunk. Beérve az osztályba a megszokott látvány fogadott. A fiúk megint "buzultak". Nálunk ez már megszokott látvány. De ha meglátná egy tanár nem tudom mit szólna. Az osztályban van egy fiú, aki nagyon tetszik, de nem szeretnék osztálytárssal közelebbi kapcsolatba kerülni, mert abból nem sűlne ki sok jó. Haza értem levágtam magam az ágyamra és megnéztem az értesítéseket. "Egy ismerősnek jelölés". Megnézem és egy ismeretlen fiú a neve Doni. Gondolkoztam, hogy visszajelöljem-e és végül úgy határoztam, hogy mit veszíthetek vele. Úgyhogy visszajelöltem. Két perc elteltével rámírt. Elkezdtünk beszélgetni, majd párhéttel később elmondta, hogy magyon tetszem neki. Nekem is nagyon bejött, mert nagyon aranyos és kedves volt. Eddig fiú még nem beszélt így velem. Vissza írtam neki, hogy ő is nagyon cuki és kedves. Megkérdezte, hogy járnék-e vele. Nem tudtam mit felelni, ezért azt mondtam, hogy nem tudom.

Prológus

"A nevem Jane. Egy 14 éves diák vagyok. Az életem egy mindennapi lány élete, de mint bármelyik másik lánynak vannak nehéz pillanatok, amiket nehéz elfelejteni."                                         

 Jane 

FacebookTumbl