2016. július 22., péntek

6.Rész

...Egyből odajött az asztalhoz. Majdnem elájultam az izgalomtol.
-Sziasztok, ti így együtt?
-Szia! Neem csak találkoztunk és gondoltuk, akkor beszélgetünk kicsit.-mondta Zayn egy kicsit dadogva.
-Oké, értem. Leülhetek ide az asztalotokhoz?
-Perszeeee. Nekem mindegy...
Nagyon megrémültem, hogy most mit tegyek, de már nem lehetett visszafordítani.
-És miről duncsiztatok, bevonhattok ám.- vigyorgott rám perverzen Jade.
-Hát csak az osztálytársakról volt szó....-hadartam.
Még beszélgettünk egy olyan negyed órát aztán Jade elment. Nagyon nagy kő koppant bennem.

Zaynnel egymásra néztünk és értelmetlen nevetésbe kezdtünk. Úgy érzem, hogy szeretem. De nem mondhatom el neki, mert milyen ciki lenne már az, hogy ő meg nem mond semmit. Ugyhogy, szerintem megvárom, amíg ő bevallja. 

Miután végeztünk a kávézóban, felmentünk hozzá. A szülei nem voltak otthon. Egyből a szobályába hozzott, majd ledöntött az ágyra.

Zayn szemszöge:

Úgy éreztem, hogy semmi nem állíthat meg. Lelöktem Janet az ágyra. Kezemet a feje mellé tettem és csak néztem a gyönyörű kék szemeit és a mogyoróbarna haját, ahogy szétterül az ágyamon. Nem mertem megcsókolni a parkban történtek utan. 

Ugy ézertem, hogy felfal a gyönyörű tekintetével. 

-Beszélgethetünk is ha.....-nem tudotam befejezni, mert puha ajkai a számra tapadtak. Nagyon jó érzés volt, hogy végre megtörtént amiről álmodtam.

Jane szemszöge:

Zayn nagyon jól csókolt. Nem is értem, hogy a parkban miért nem hagytam. Imádom.

Ajtócsukódás zavarta meg a csókot. 

-Bújj a gardróbba. GYORSAN!

Azonnal tettem, amit mondott. Két kockás ink között bújtam el. Mielőtt becsuktam volna az ajtót, megfogta a kilincset és egy puszit nyomott az arcomra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése