2. Rész

Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen későn raktam fel a következő részt, de mostantól igyekszem gyakrabban írni.

Nagyon szépen köszönöm a 63 megtekintést. Sok puszi! <3 ^-^

Reggel van. Sajnos. Bár valami miatt úgy érzem, hogy ez a nap más lesz mint a többi. Valami különos dolog készülhet és talán nemsokára meg is történik, mert egyre jobban érzem. De ez nem jó dolog. Na mindegy. Egyenlőre azt hiszem, hogy nem érdemes foglalkozni vele. Inkább készülődöm.
|zzzzzzzzzzz|
Csörög a telefonom. Ki lehet az ilyen korán?
×Bella×
Bella az. Miért hívhat? Remélem nincs baj?!
- Szia Bella!
- Szia Jane!
- Baj van?
- Hát igen egy kicsi...
- Mi az?
- Elestem a lépcsőn. Tudnál segíteni?
- Persze! De hol a lépcsőn?
- Itt nem messze tőletek... a nem is tudom milyen utcában...
- Nem lényeg tudom hol vagy! Mindjárt ott vagyok.
- Siess, mert nagyon fáj!
- Sietek!
Rohannom kell Belláért. Nem értem hogy eshetett el. Talán megcsúszott vagy ilyesmi. Na de most nincs idő gondolkozni. Azonnal indulnom kell!
Már látom őt!
- Bella!
- Jane! Köszi hogy segítesz!
- Szívesen! Ne hívjak mentőt? Fel tudsz állni? Segítsek?
- Megprobalok felallni... auuuu! Ez nem fog menni Jane!
- Rendben akkor segítek felülni a padra, aztán hívom mentőket! Gyere! Huh! Kapaszkodj!
- Köszi!
- Jóreggelt kívánok! Egy 15 éves lány valószínűleg eltörte a lábát a Csík utca lépcsőjénél.
- Fel tud állni?
- Nem.
- Mindjárt ott vagyunk!
- Köszönöm!

- Nemsokára itt lesznek! Ne izgulj!
|viiiviiiiviiii|
Megjött a mentő. Bellát betették a kocsiba. Mondták hogy menjek vele. Egy kicsit tétováztam, mert ugye suliba kéne mennem, meg anya sem tudja, hogy iskolán kívül vagyok. De biztos megérti,ajd telefonálok neki.
Beszáltam a mentőbe és az majdnem a kórháznál volt, mikor ismét megszólalt a telefonom....